Mi és az esküvőnk

Kész vannak, élőben ugyan sokkal jobban néznek ki, de íme:

A vége kb 140Ft/db (+persze a postázás)
Már el is kezdtük kiosztogatni.

Lafemme alaposan elhúzott a blogírással és most már erős a nyomás, hogy én is írjak egy postot, amit már régen megígértem.

Le merem fogadni, hogy a pasik többsége úgy gondolja, hogy ő nem tud táncolni.
Legalábbis én így gondoltam. Ez szerintem azért lehet, mert sokkal jobban mutat, ha egy csaj csak egy picit is tudja rázni a popsiját. A szemnek mégiscsak kellemesebb egy nő mozgása, még akkor is, ha a csaj nem is táncol jól, mert csak.

A táncóra elején ez volt a hozzáállásom:
Nem tudok vezetni, nem ismerem a lépéseket, falábam van.
Nem ismerem fel az ütemet a zenében.
Esélytelen vagyok.
De meg kell tanulnom, mert az esküvőn illik a jelenlévő hölgyeket felkérnem és nem akarok állandóan bocsánatot kérni.
Meg akarok tanulni táncolni, kerül amibe kerül.

Lafemme hozzáállása:
Kíváncsiság. Félelem attól, hogy vajon lehomme hogy fogja viselni az újabb esküvős tortúrát az öltönypróbák és egyéb előkészületek mellett.

Rövid filozofálgatás, hogy összesen kb. hány óra kell, csoportban vagy magánban, a város mely részén stb. Kiválasztás pár nap átbeszélés és telefonos egyeztetés után.

Első alkalom. Hétköznap este 8 óra.
Rövid várakozás, átöltözés, bemutatkozás a tanárnak, izgulás.
A tanár megkért, hogy mutassuk meg, hogyan táncolunk. Halk zene szól.
Én már itt el voltam veszve, mert tudtam, hogy béna vagyok, de valamit mozogtunk. Lafemme sokkal ügyesebben és ő vezetni is tud, legalább ezzel nem kell foglalkoznom, Ráhagytam, mert én nem tudtam mit csináljak, lafemme meg egyébként sem ismer akadályt, ha esküvőről van szó.
Aztán jött a következő kérdés, hogy mit szeretnénk tanulni. Ha jól fogtam fel következő lehetőségek tornyosulnak előttünk: mulatós (értsd szabályozott lötyögés), latin, keringő, csárdás
Én kilőttem a mulatóst, mondván, hogy nem búcsú lesz ez és bedobtam a tangót pluszban, lafemme az angolkeringőt kérte. A tanár egy picit nézett maga elé és mondta, hogy kezdjünk egy kis alapozással, mutat pár mozdulatot.

Az óra végére Számomra! megdöbbentő módon egész jól ment a tánc (persze az én szintemből kiindulva), voltak hibá(in)k, de képet kaptam arról, hogy hova is kell tennem a lábaim, hogy ne ütközzünk állandóan. Igazából egész jól éreztük magunkat, a végén már levegőt is vettünk tánc közben és tetszett, ahogy mozogtunk. Óra végén kérdeztem, hogy akkor most mit is tanultunk és meglepődtem, hogy bizony mulatósat tanultunk.
Azóta már vettük az angolkeringőt és azt kell mondanom, hogy ettől egyszerűbb tánc nincs, itt inkább a tartás és a vezetés az, amit meg kell tanulni.

Ami fontos:
A tánc, mint minden egyéb, tanulható.
A cél, hogy a férfi magabiztos legyen, ő vezessen, a nő pedig szó szerint csak hagyja magát, érezze amit a partnere 1-1 mozdulatával sugallni akar és ezt gyorsan reagálja is le.
Vezetni nem nehéz, de tanulni kell.
Ritmusérzék nincs, illetve tanulható.
Többet ér a tehetségnél a szorgalom.
A tanáron, a kölcsönös szimpátián sok múlik. – Nekünk ez megvan, örülünk, hogy ezt a tanárt választottuk.
Kezdőknek tanácsos eleinte csak ketten menni, egyik hím se szereti, ha gyengének és esetlennek tűnik, elég, ha a jövendőbelije látja ezt, nem kell még 10 fős nézőközönség.
Nem ér kinevetni a másikat!

Nap mint nap rá kell jönnünk...

A vendégeknek szánt ajándékok ügyében bajban voltunk, őszintén szólva az egészet baromságnak furcsának tartjuk, az esküvőipar újabb terméke amivel még egy bőrt le lehet húzni a kedves ifjú párról, miért is???
Nagyon-nagyon remélem, hogy a vendégeinket nem a napon összeszáradt monogramos mézeskalács vagy a 70 fokban szétolvadt csokika, hanem sokkal-sokkal maradandóbb élmények emlékeztetik majd az esküvőnkre.
OK, vannak jó ötletek amiknek én személy szerint még örülnék is (persze semmi esetre sem várnám el vendégként) pl. méz kis csuporban vagy talán a fürdősó is, de ezeket meg nem lenne szívem a vajaskenyeremre kenni vagy beleáztatni a fenekemet, akkor meg minek porosodjon a spájzban vagy a fürdőben és dobjam ki 10 év múlva??? Tény ugyan, hogy egy tavalyi esküvőről egy nagyon pöpec üveg egyedileg címkézett tokajival jöttünk haza, de azt sem volt szívem eddig meginni :-(
Szóval az ehető és iható dolgok ki is zárták magukat a játékból. Olyasvalami kell ami ott helyben fokozza az élményt és egyúttal a helyszínen el is használódik, így később nem válik kacattá a polcon.

Ez lett az ötletelés vége:
Mindenki ökörködhet vele a szertartás előtt-alatt-után, a vacsi vagy a buli alatt is akár, jól mutat a fotókon, a gyerekek és a hülye barátaink külön élvezni fogják, viszünk utántöltőnek szappanos vizet, ha csak +5 perc jókedvet ad a naphoz akkor már elértük amit akartunk.
Mellesleg az asztalokon is jól mutat és egy kis kártyát mellékelve hozzá ültetőkártya-tartóként is funkcionálhat. Szóval sokoldalú kis dolog, első körben mi sem vendégajándéknak szántuk, aztán azzá vált és úgy néz ki 3in1 ajándék - ültető - vicces dolog lesz belőle.

Beszerzési forrás:
ebay.co.uk
100Ft/db

Az egész szervezkedés elején még gondolkoztunk azon, hogy kiugrunk Ukrajnába bevásárolni: menyasszonyi ruhát, kiegészítőket, öltönyt, piát stb.

Olvastunk jót s rosszat mind a ruhák minőségéről, mind a kijutással kapcsolatosan a pár perces sorbanállástól a 8 órán keresztül tartó várakozásig, meg hogy vannak ilyen-olyan szabályok amit keleti szomszédaink nagyonis komolyan vesznek vagy éppen ha úgy tartja kedvük lesz..nak, nem igazán tudtuk mit várhatunk a kb. 400km-es túrától.

Elsősorban ruháért mentünk volna (akkor még nem tudtam, hogy ilyen olcsón megúszom a ruha-problémát), így 1-2 beregszászi szalon elérhetőségét fel is kutattam, ezeket megosztom ha más nem legalább a képek kedvéért:
Hollywood
Afrodita

Az utazást márciusra terveztük volna, de akkor már csak az öltöny volt kérdéses, így inkább kihagytuk, mert a nyitvatartások miatt csak hétvégén tudtunk volna menni, akkor meg tuti sokan vannak a határon, szóval nem érte volna meg, nem lett az egészből semmi.

Azért itt van 1-2 cikk, hozzászólás a bevásárlóturizmusról, akit esetleg érdekel:
origo.hu
szon.hu
eskuvo.hu