Mi és az esküvőnk

Hát ez is lezajlott.
Volt sok izgalom, meg rosszidő, sírás és nevetés, kisebb-nagyobb bakik és persze felszabadulás, hogy végre túl vagyunk rajta.

A lenti állapottal indultunk neki az nagy napnak, a hiányzó dolgok úgy is maradtak, mégis jó volt, legalábbis mi jól éreztük magunkat.

Eladó cuccok itt.
Részletek talán később...

Gondolom más is volt már úgy a készülődés/szervezkedés során, hogy azt hitte, mindenki az ő idejét akarja húzni.
A múlt hét leginkább időhúzással telt, nem lett méretre igazítva a szoknyám, nincs kész az öltöny sem, csak részlegesen, grrr...
Viszont elkészültek a gyűrűk és beszereztem az abroncsot illetve lehommenak 1-2 hiányzó dolgot, szóval azért haladunk is.

Viszont mivel a fotózást 2 héttel előre tervezzük, kezd lassan szorítani az idő.
Persze nem akarjuk elkiabálni a dolgot, csak és kizárólag a praktikum miatt tudjuk le ezt a részt hamarabb, egyrészt mert nem igazán hiszem, hogy ha aznap lát meg először a ruhámban életem párja akkor sokkal-sokkal boldogabbak leszünk majd, másrészt nem akarunk aznap 5kor kelni és este 10kor már a pokolba kívánni a komplett násznépet.

Teszünk ám egyebet is a praktikumért a hitetlenség jegyében (mellesleg költségcsökkentésnek sem utolsó lépések):
- nem lesz versmondás, homokszórás, gyertyagyújtás és galambröptetés sem a ceremónia alatt, mert a lényeg, hogy rövid legyen, ne vegyük el az időt a bulizástól
- nem lesz gyűrűpárna, sziromszórás, lufiözön, puccos háttér-díszítés és egyéb hasonló sem, csupán azért mert nem hiszünk bennük
- nem lesz gyertyafény kordon sem a keringő alatt, mert annyira azért nem tudunk táncolni, hogy túl közelről nézze végig a násznép, nem ez a lényeg
- és nem lesznek pufók angyalkákhoz hasonló koszorúslánykák sem, ott lesz tanúnak a húgom, majd ő körbeugrál ha az őrületbe akar kergetni valaki/valami...

Hihetek én ennek?

Ahogyan azt korábban írtuk, ha minden igaz sor kerül majd egyházi szertartásra is, mégpedig református ügymenet szerint.

Már február óta járogattunk elbeszélgetésekre a lelkész-asszonyhoz, ahogy az a nagykönyvben és lehomme családjának gondolataiban meg van írva, készülve az nagy egyházas életre.
Adódtak kisebb-nagyobb viták, nézeteltérések, parázsabb összeszólalkozások is aztán csak azt vettük észre, hogy lehetetlen időpontot egyeztetni vagy egyszerűen csak elérni a lelkész-asszonyt (innentől csak LA).

Közeledve július felé kicsit aggódtunk, így puhatolózva, újra felveendő a diplomáciai kapcsolatokat (értsd Canossát járva) puccba vágtuk magunkat és megjelentünk a vasárnapi istentiszteleten.
LA láthatóan örült nekünk, persze, hát ez a dolga, mi is örültünk, nem lesz itt gond, úgy tűnik nem haragszik, persze, hogy nem, hisz azt tiltja a hivatása, csak elfoglalt, majd ha hív, akkor jövünk.

Kicsit (najó, naggyon mérges voltam) rontott az összképen, hogy aznap kellett rájönnünk, hogy május 1. óta vannak ún. kiemelt parkolási övezetek Miskolc belvárosában, ahol márpedig vasárnap is fizetni kell, így 3900 HUF-ba volt a mi kis Canossa-járásunk.
Szóval csak figyelmesen a belvárosi parkolással.

A következő postig pedig áldás békesség.

Igen, megint lusták voltunk kicsit, de azért történnek a dolgok, szóval számvetéssel indulunk újra, aztán majd meglátjuk mi jön még.