Most nem státuszriport következik, inkább az egyházi esküvőhöz kapcsolódó gondolataink, tapasztalataink.
Kiindulási pontként el kell mondani, hogy a hit és az egyház (számunkra mindenképp különválasztandó dolgok) nem igazán játszanak szerepet a mindennapjainkban, egyes felmenőinkében viszont annál inkább, így leginkább a családi béke kedvéért szántuk rá magunkat erre a dologra. Nem ateizmusról van szó, inkább arról, hogy mindenki hisz amiben akar, ahol akar... (valahogy nem tudom úgy lezárni ezt a mondatot ahogy szeretném, talán jobb is)
A technikai részleteknél maradva: különböző felekezetűek vagyunk (római katolikus vs református), ezen egyházak kötelező köreit is különböző módon és mértékben éltük vagy nem éltük meg (lehomme konfirmált 14 évesen, én nem elsőáldoztam, bérmálkoztam stb.), a családok vallása is különböző, szóval kompromisszumra volt szükség.
Lehomme családja harciasabb, vallásosabb és onnan több megszólásra számíthattunk volna, ha nem a református szertartás mellett döntünk. Könnyű döntés volt, némi iránymutatással. Arról nem is beszélve, hogy ha mindenáron választani kell akkor az egész református egyház úgy ahogy van közelebb áll hozzánk mint a katolikus (ne menjünk bele a részletekbe).
Az orgonaszó és a fennköltség ellenére én meglehetősen ódzkodom a templomban tartandó szertartás gondolatától - egyszerűen képmutatásnak tartanám részünkről, így olyan megoldást kerestünk ahol hajlandó a lelkész kifáradni a helyszínre és ott lesz szíves áldást adni a mi kis frigyünkre.
Apropó áldás: tudni kell, hogy míg a házasság a katolikusoknál szentség, a reformátusoknál nem az, így az utóbbinál az egyházi ceremónia 'csak' egy áldás a polgári, anyakönyvvezető által köttetett házasságra.
Mivel a családnak mindegy volt, hogy kit választunk, így nekünk kellett lelkészt keresni. A neten fórumokat, blogokat, egyházi lapokat bújva kiderült, hogyha van is valamilyen központi szabályozás (hmmm... biztosan az egyháznál is van HQ mint minden rendes multinál, látom is magam előtt amint a pápa unalmas óráiban fogalmazza a best practice-t), hogy mi kell egy egyházi esküvőhöz, lelkésze válogatja, még valláson belül is, hogy pontosan mi az eljárásrend. Próbáltam kideríteni, hogy most konkrétan ki kell-e térnem a vallásomból és végigjárni mindenféle oktatást a hittanórától a konfirmálásig vagy nem, de úgy tűnik, hogy nem. Az esketési rend kötött, de hogy odáig ki milyen úton jut el, az változó.
Nekünk sikerült találni egy meglehetősen a földön járó, elég rugalmas lelkésznőt aki pontosan tudja, hogy mi a feladata és a hivatása, de azt is tudja, hogy már nem fog minket meggyőzni, így a 'jegyesoktatás' alkalmai eddig leginkább csak elbeszélgetések voltak, meghallgatjuk egymás véleményét, megbeszéljük mit mond adott témában a Biblia, mi az ami összegyeztethetetlen a keresztény értékrenddel és a megfogalmazott törvényekkel, de ennyi...
Igyekszünk úgy végigcsinálni ezt az egészet, hogy türelmesen meghallgatjuk egymás véleményét és nem bocsátkozunk parázs vitákba (kivéve le homme), hiszen mi (én) biztosan nem azért vagyunk (vagyok) ott, hogy meggyőzzük a lelkészasszonyt annak az ellenkezőjéről amit ő évtizedek óta hisz és tanít, minket meg elég nehéz kifordítani a realista világképünkből, de neki mégiscsak az a dolga, hogy ne hagyja eltévelyegni szegény bűnös lelkeket...
