Mi és az esküvőnk

Ahogyan azt korábban írtuk, ha minden igaz sor kerül majd egyházi szertartásra is, mégpedig református ügymenet szerint.

Már február óta járogattunk elbeszélgetésekre a lelkész-asszonyhoz, ahogy az a nagykönyvben és lehomme családjának gondolataiban meg van írva, készülve az nagy egyházas életre.
Adódtak kisebb-nagyobb viták, nézeteltérések, parázsabb összeszólalkozások is aztán csak azt vettük észre, hogy lehetetlen időpontot egyeztetni vagy egyszerűen csak elérni a lelkész-asszonyt (innentől csak LA).

Közeledve július felé kicsit aggódtunk, így puhatolózva, újra felveendő a diplomáciai kapcsolatokat (értsd Canossát járva) puccba vágtuk magunkat és megjelentünk a vasárnapi istentiszteleten.
LA láthatóan örült nekünk, persze, hát ez a dolga, mi is örültünk, nem lesz itt gond, úgy tűnik nem haragszik, persze, hogy nem, hisz azt tiltja a hivatása, csak elfoglalt, majd ha hív, akkor jövünk.

Kicsit (najó, naggyon mérges voltam) rontott az összképen, hogy aznap kellett rájönnünk, hogy május 1. óta vannak ún. kiemelt parkolási övezetek Miskolc belvárosában, ahol márpedig vasárnap is fizetni kell, így 3900 HUF-ba volt a mi kis Canossa-járásunk.
Szóval csak figyelmesen a belvárosi parkolással.

A következő postig pedig áldás békesség.

Most nem státuszriport következik, inkább az egyházi esküvőhöz kapcsolódó gondolataink, tapasztalataink.

Kiindulási pontként el kell mondani, hogy a hit és az egyház (számunkra mindenképp különválasztandó dolgok) nem igazán játszanak szerepet a mindennapjainkban, egyes felmenőinkében viszont annál inkább, így leginkább a családi béke kedvéért szántuk rá magunkat erre a dologra. Nem ateizmusról van szó, inkább arról, hogy mindenki hisz amiben akar, ahol akar... (valahogy nem tudom úgy lezárni ezt a mondatot ahogy szeretném, talán jobb is)

A technikai részleteknél maradva: különböző felekezetűek vagyunk (római katolikus vs református), ezen egyházak kötelező köreit is különböző módon és mértékben éltük vagy nem éltük meg (lehomme konfirmált 14 évesen, én nem elsőáldoztam, bérmálkoztam stb.), a családok vallása is különböző, szóval kompromisszumra volt szükség.
Lehomme családja harciasabb, vallásosabb és onnan több megszólásra számíthattunk volna, ha nem a református szertartás mellett döntünk. Könnyű döntés volt, némi iránymutatással. Arról nem is beszélve, hogy ha mindenáron választani kell akkor az egész református egyház úgy ahogy van közelebb áll hozzánk mint a katolikus (ne menjünk bele a részletekbe).

Az orgonaszó és a fennköltség ellenére én meglehetősen ódzkodom a templomban tartandó szertartás gondolatától - egyszerűen képmutatásnak tartanám részünkről, így olyan megoldást kerestünk ahol hajlandó a lelkész kifáradni a helyszínre és ott lesz szíves áldást adni a mi kis frigyünkre.
Apropó áldás: tudni kell, hogy míg a házasság a katolikusoknál szentség, a reformátusoknál nem az, így az utóbbinál az egyházi ceremónia 'csak' egy áldás a polgári, anyakönyvvezető által köttetett házasságra.

Mivel a családnak mindegy volt, hogy kit választunk, így nekünk kellett lelkészt keresni. A neten fórumokat, blogokat, egyházi lapokat bújva kiderült, hogyha van is valamilyen központi szabályozás (hmmm... biztosan az egyháznál is van HQ mint minden rendes multinál, látom is magam előtt amint a pápa unalmas óráiban fogalmazza a best practice-t), hogy mi kell egy egyházi esküvőhöz, lelkésze válogatja, még valláson belül is, hogy pontosan mi az eljárásrend. Próbáltam kideríteni, hogy most konkrétan ki kell-e térnem a vallásomból és végigjárni mindenféle oktatást a hittanórától a konfirmálásig vagy nem, de úgy tűnik, hogy nem. Az esketési rend kötött, de hogy odáig ki milyen úton jut el, az változó.
Nekünk sikerült találni egy meglehetősen a földön járó, elég rugalmas lelkésznőt aki pontosan tudja, hogy mi a feladata és a hivatása, de azt is tudja, hogy már nem fog minket meggyőzni, így a 'jegyesoktatás' alkalmai eddig leginkább csak elbeszélgetések voltak, meghallgatjuk egymás véleményét, megbeszéljük mit mond adott témában a Biblia, mi az ami összegyeztethetetlen a keresztény értékrenddel és a megfogalmazott törvényekkel, de ennyi...

Igyekszünk úgy végigcsinálni ezt az egészet, hogy türelmesen meghallgatjuk egymás véleményét és nem bocsátkozunk parázs vitákba (kivéve le homme), hiszen mi (én) biztosan nem azért vagyunk (vagyok) ott, hogy meggyőzzük a lelkészasszonyt annak az ellenkezőjéről amit ő évtizedek óta hisz és tanít, minket meg elég nehéz kifordítani a realista világképünkből, de neki mégiscsak az a dolga, hogy ne hagyja eltévelyegni szegény bűnös lelkeket...

Javítás :
 
Korábban írtuk, hogy mennyibe kerül az anyakönyvvezető Miskolcon : 6,000 hivatalban, 15,000 adott helyszínen történő elkövetésért, plusz illeték bélyeg 2200.  
 

A házasságkötés maga azonban ingyenes, csak ha szeretnénk vendégeket az aláírások megtételekor, akkor kell fizetni a terembérletért, vagy kiszállásért a helyszínre.

La Femme ezt természetesen tudta, de hogy honnan, vagy miért nem mondta nekem ?  

Költségek

Az anyakönyvvezetői eljárásnak (beleértve a házassági anyakönyvi kivonat kiadását is) semmiféle anyagi vonzata nincs .Az anyakönyvezető irodájában lezajlott házasságkötésért sem kell fizetni, viszont ha ünnepélyes szertartást akarnak a házasulandók, az önkormányzatonként eltérő mértékű, és a ceremónia külsőségeitől függő összegbe kerül.

Forrás :
https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410000/420000/Hazassag20091202.html?ugy=hazkot20100305.html#topicissue
 

Polgári esküvő az kell, az az alap, ugye. Az egyházi az manapság opcionális, de arról később.  

Féltünk attól, hogy ez egy hosszú bürokratikus folyamat lesz, de meglepően gyorsan ment az ügyintézés. Kértünk időpontot telefonon, izé, lafemme kért időpontot, január 3-án hétfő délután leléptünk mindketten a munkahelyről és találkoztunk az anyakönyvvezetővel. 

Infó:

Legkorábban 6 hónappal a házasságkötés napja előtt kezdhető meg a hivatalos eljárás, vagyis ekkor lehet leghamarabb bejelenteni a házasságkötési szándékot, illetve legkésőbb 30 nappal előtte.
Miskolcon ez a Petőfi u. 1-3. alatt történik.
Részletek, milyen papírok kellenek:
http://www.miskolc.hu/pages/template1.aspx?id=1668683

Amit tudnotok kell mikor odamentek:
- mi lesz a menyasszony és a vőlegény neve a házasság alatt (mi megtartottuk az eddigieket, végül is eddig bevált)
- születendő közös gyermekeitek családi neve
Mindkettőre megvannak az opciók, részleteket nem tudok, mert nálunk ugye egyszerű volt, de az anyakönyvvezető szívesen elmondja.

Ha minden papírt alártak a felek akkor majd küldik a csekket, a ténylegesen a házasságkötési eljárást lefolytató anyakönyvvezető nevét azt mondták, hogy csak a kiválasztott nap előtt kb 2 héttel tudjuk meg, akkor kell vele leülni megbeszélni a részleteket.

Tipp: a portán reggel 7-től lehet telefonon időpontot kérni aznapra: 46/512-700 2120-as mellék

Van külső helyszíni szertartás, amikor kifáradnak a nagy könyvvel a választott helyszínre vagy a Petőfi utcán is lebonyolítható a dolog.
Előbbi 15 ezer forint, utóbbi 6 ezer. Mi az előbbit választottuk.
Persze a külső helyszínhez kell kérvény, arra persze illetékbélyeg is, 2200 forint.
Fontos, ezek voltak az első forintok amiket tényleg kiadtunk a dologért! Itt már tényleg komoly a szándék.

Az illetékbélyeg persze nem kapható helyben, hanem a postára kell menni érte, oda én mentem el, de én jártam jobban, lafemmenak volt egy félórás papírmunka a helyszínen, amit én nem szeretek, de mire visszaértem ő kitöltött mindent, csak aláírtam kb. 6 helyen a papírokat, mint vőlegény. Ezt fura volt olvasni, nagyon hivatalosnak tűnt a nevem mellett egy papíron, hogy VŐLEGÉNY.
 
Szerettük volna du. 5 órára a "polgárit", mert akkor nem kell sokáig szórakoztatni a vendégeket a vacsoráig, de az öt órás kezdést már elhappolták előlünk, mert hiába voltunk mi délután az első pár a hivatalos ügyfélfogadási időben, kiderült hogy az ilyen kapós dátumokra, mint július bármelyik szombatja már elkezdik délelőtt az időpontok osztogatását, nehogy kifussanak a munkaidejükből :-) Választottuk tehát a délután 4 órai kezdést.  

Az anyakönyvvezető egyébként jó fej volt, segítőkész és vette a poénjaimat is, úgyhogy lafemme most nem rugdosott bokán.

Érdekesség : ezt a könyvet bónusz adják a hivatalban, mi is csak összeszedtük a temérdek esküvői szolgáltató szórólapjával együtt. Kedves gesztus, de ha itt osztogatják, akkor egy kicsit elkéstek vele. Ez a könyv segít abban, hogy kitaláld illik-e hozzád a párod, a statisztikák szerint jók lesztek-e együtt, de ha már anyakönyvvezetőig eljutottatok, akkor nem a könyv alapján fogod meggondolni magad. Pedig lehet, hogy kellene, mivel a válási statisztikák is elkeserítőek, erről is ír. 
A könyvnek van egy keresztény beütése, elvégre az Advent kiadó adta ki. Mi örültünk neki.