Mi és az esküvőnk

Hihetek én ennek?

Ahogyan azt korábban írtuk, ha minden igaz sor kerül majd egyházi szertartásra is, mégpedig református ügymenet szerint.

Már február óta járogattunk elbeszélgetésekre a lelkész-asszonyhoz, ahogy az a nagykönyvben és lehomme családjának gondolataiban meg van írva, készülve az nagy egyházas életre.
Adódtak kisebb-nagyobb viták, nézeteltérések, parázsabb összeszólalkozások is aztán csak azt vettük észre, hogy lehetetlen időpontot egyeztetni vagy egyszerűen csak elérni a lelkész-asszonyt (innentől csak LA).

Közeledve július felé kicsit aggódtunk, így puhatolózva, újra felveendő a diplomáciai kapcsolatokat (értsd Canossát járva) puccba vágtuk magunkat és megjelentünk a vasárnapi istentiszteleten.
LA láthatóan örült nekünk, persze, hát ez a dolga, mi is örültünk, nem lesz itt gond, úgy tűnik nem haragszik, persze, hogy nem, hisz azt tiltja a hivatása, csak elfoglalt, majd ha hív, akkor jövünk.

Kicsit (najó, naggyon mérges voltam) rontott az összképen, hogy aznap kellett rájönnünk, hogy május 1. óta vannak ún. kiemelt parkolási övezetek Miskolc belvárosában, ahol márpedig vasárnap is fizetni kell, így 3900 HUF-ba volt a mi kis Canossa-járásunk.
Szóval csak figyelmesen a belvárosi parkolással.

A következő postig pedig áldás békesség.